Gaál István
 | Beosztás: tanszékvezető, 1921-1924 Tudományos fokozat: CSc Születési hely: Ősagárd Munkahelyi adatok Ősagárd, 1877. november 10. - Budapest, 1956. április 25. Magyar geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953) 1912-től Budapesten tanított, 1919-től 1924-ig a szegedi egyetemen helyettes tanára volt. Az I. világháborúból a hosszú frontszolgálat után leromlott egészségi állapotban került haza, így látott neki 1919- 1923 között először Budapesten majd Szegeden a Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-földtani Intézetének szervezéséhez illetve vezetéséhez. 1921-től tanszékvezető volt az akkori Ásvány-és Földtani Intézet és Gyűjteménytár nevet viselő tanszéknek. Betegsége miatt 1923-ban Budapestre költözött és a Nemzeti Múzeum őslénytárában vállalt munkát. Itt dolgozott 1934-ben való nyugdíjazásáig mint múzeumi igazgató. A képzésre vonatkozó adatok Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte el és 1905-ben fejezte be Budapesten természetrajz-földrajz szakon. 1911-ben bekapcsolódott az Erdélyi-medence területén folyó földgázkutatásba. Az itt végzett paleontológiai kutatásai és azok eredményei alapján a kolozsvári egyetem magántanára lett. Először a dévai főreáliskola tanára volt, közben geológiai, paleontológiai kutatásokat végzett. A hunyadmegyei Rákosd szármata korú csigafaunája (megjelent Budapesten, 1916-ban) az első olyan magyar nyelvű szakmunka, amely egy földtani korszak csigaállatvilágát részletesen leírta. Oktatás és kutatás Fő kutatási területe az ősállattan volt, e területen érte el legjelentősebb eredményeit. Munkásságát szinte haláláig folytatta. Kutatási pályázatok Publikációk Haláláig aktív kutató maradt. Rendkívül termékeny volt, több száz szaktanulmányt, tudománynépszerűsítő írást hagyott az utókor számára. Tudományos munkásságának több mint negyedrésze (kb. félszáz tanulmány) Erdély geológiájára vonatkozik. Főbb munkái: Az erdélyi metángáz-kutatás kritikai megvilágításban (Kolozsvár, 1913) |
