Grassely Gyula
 | Beosztás: tanszékvezető, 1968-1986 Tudományos fokozat: DSc Születési hely: Szeged Munkahelyi adatok Szeged, 1920. július 4 - Szeged, 1991. november 13 Geokémikus, mineralógus, a földtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe az üledékes érctelepek geokémiai, ásványtani vizsgálata volt. 1946: tanársegéd az Ásvány- és Kőzettani Intézetben, illetve Tanszéken 1952-1956 egyetemi adjunktus 1956-1960 egyetemi docens 1960-ban elbocsátották a tanszékről, és a Művelődésügyi Minisztérium állományába tartozó tudományos kutatóként tevékenykedett 1962-1964 egyetemi docens 1964-1990-es nyugdíjazásáig egyetemi tanár 1968-tól 1986-ig tanszékvezetőként irányította az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék munkáját 1983-1986-ban a földtani, 1987-ben pedig a Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport vezető 1956-1967: Eötvös Loránd Kollégium igazgatója 1965-1969: Természettudományi kar dékánja A képzésre vonatkozó adatok Középiskolai tanulmányait követően, 1938-1939-ben a váci piarista rendházban volt novícius. 1939-től az Eötvös Loránd Kollégium tagjaként a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, közben 1943-ban egy féléven keresztül a berlini Frigyes Vilmos Egyetem vendéghallgatója volt. Vegytan-természetrajz szakos tanári diplomáját 1944-ben szerezte meg a szegedi egyetemen. Ezt követően az egyetem ásvány- és kőzettani intézetében dolgozott Koch Sándor tanársegédeként. 1944 végén bevonult katonai szolgálatra, 1945 januárjában szovjet hadifogságba esett, majd 1945-1946-ban az újjászervezett Magyar Honvédségben szolgált. 1947-ben megszerezte bölcsészdoktori oklevelét, 1952-ben pedig megvédte a föld- és ásványtani tudomány kandidátusa fokozatot. 1959-ben megszerezte az akadémiai doktori címet is. Oktatás és kutatás Tudományos kutatásainak központjában
A tudományos közélet és a felsőoktatás szervezésében is szerepet vállalt. Akadémiai székfoglalóit a szűkebb tudományterületén elért eredmények és eljövendő feladatok áttekintésének szentelte: Kutatási irányok és eredmények a mangán-geokémiában (1977), A geokémiai kutatások helyzete és lehetőségei (1983). Könyvei, egyetemi jegyzetei mellett mintegy hatvan tanulmánya jelent meg, a Szegeden kiadott Acta Mineralogica-Petrographica főszerkesztője volt. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává választották. 1974 után az Akadémia szerves geokémiai munkabizottságának vezetője volt, 1976-tól 1980-ig a geokémiai, 1980-tól 1983-ig a földtani, azt követően az ásványtani-geokémiai bizottság munkáját elnökölte, 1990-1991-ben pedig a X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának elnöki tisztét töltötte be. 1968 és 1972 között a Nemzeti Földtani Bizottság tagja, pályája különböző szakaszaiban a Föltudományi Koordináló Bizottság, illetve a művelődésügyi minisztérium földtudományi szakbizottságának elnöke is volt. 1973-tól vezette a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) földtudományi szakbizottságát, 1983 és 1990 között ő állt a SZAB élén, 1990-1991-ben pedig az alelnöki teendőket látta el. 1981-ben a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává választották. A nemzetközi tudományos életnek is aktív részese volt: 1967-től 1978-ig a Nemzetközi Érctelep-genetikai Egyesület (IAGOD), 1983-tól 1986-ig a Nemzetközi Litoszférabizottság (ICL) munkájában vett részt, 1972 és 1980 között a Földtudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) alelnöki tisztét látta el, 1982 és 1986 között pedig az IUGS kutatási-fejlesztési tanácsadó testületének igazgatója volt. A Szovjet Ásványtani Társaság tiszteleti tagjai sorába választotta. Kutatási pályázatok Publikációk Főbb művei: Ásvány- és ércelemzési módszerek. Budapest: Akadémiai. 1953. |
