
Földtudomány MSc
A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán (SZTE TTIK) a földtudományi képzésnek komoly hagyományai vannak. Bár 1922 és 1940 között Szegeden még nem volt szakterületi graduális képzés, ebben az időszakban is számos természetrajz-földrajz és természetrajz-kémia szakos középiskolai tanár szerzett itt geológus doktori oklevelet. Közülük később sokan neves egyetemi oktatók, ipari vezető geológusok lettek, mások a középszintű oktatásban „tudós tanárként” a következő nemzedékek színvonalas oktatását biztosították. 1947-től a képzés lehetősége, formája gyakran változott, az alig elkezdődött graduális oktatás 1953-ban félbeszakadt.
Megszakítás nélkül (jelenleg is) 1959-től folyik graduális földtudományi képzés az SZTE-n és jogelődjén. Ennek a képzésnek a szerkezete bizonyos mértékben eltér a szokásos 5 éves formától, sokban hasonlít az indítani kívánt három lépcsős (BSc, MSc, PhD) szerkezetre. A hasonlóság elsősorban a hármas tagolódásban mutatkozik meg, a két éves nagy létszámú alapképzést kisebb létszámú csoportban folyó, 3 éves földtudományi képzés követi. 1959-1999 között a második év befejezése után, a földrajz tanári szakos hallgatók közül néhányan, évente általában 2-5 fő, lehetőséget kaptak arra, hogy tanulmányaikat 3 éves földtudományi képzés keretében folytassák. A Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport által folytatott sikeres, mindenkor nagy érdeklődést kiváltó geográfus-képzés 2 éves alap- és 3 éves szakirányú képzésből épül fel. Az ennek részeként, 1998-ban indult geológiai szakirányon évente 10-15 hallgató végzett. A legkiválóbbak, ezután, a Földtudományi, vagy a Környezettudományi Doktori Iskola hallgatójaként 3 éves doktori képzésben (PhD) vehetnek részt. A végzett hallgatók többsége (kb. 80%-a)-a szakmában dolgozik, vagy jelenleg az egyik doktori iskola hallgatója.
A több 10 éven át egymás mellett folyó alap (nagy létszámú évfolyamok) és a kis létszámú szakosított képzés során az oktatók előadóként és konzultáló tanárként (tutor) egyaránt jelentős tapasztalatra tettek szert. Úgy gondoljuk, hogy az így szerzett tapasztalatok jól hasznosulhatnak az új képzési rendszerben. A Földtudományi MSc valamennyi tantárgya a jelenlegi képzés fő- és speciális kollégiumaira épül, amelyeket az új képzési igényeknek megfelelően tartalmilag és didaktikailag egyaránt átdolgoztunk.
A szak kutatási előzményeit a tanszékcsoport oktatói, hallgatói által évtizedek óta végzett eredményes kutatómunka, a színvonalas publikációs tevékenység, a hazai és nemzetközi tudományos együttműködések, sikeres kutatási projektek képezik. Ezek eredményei folyamatosan beépültek/beépülnek a megfelelő tantárgyak keretében elsajátítandó ismeretanyagba. Az oktatásban résztvevők mindegyike rendelkezik tudományos fokozattal (1 fő akadémikus, 4 fő a tudomány doktora, 1 fő kandidátus, 14 fő rendelkezik PhD fokozattal). A tudományos műhelyek profilja a tanszékcsoport története során többször megújult. Az oktatók és a hallgatók közös kutatási témái a doktori iskolák programjához kapcsolódnak. A Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport doktori képzés szerkezeti megújulása (2001) előtt és után is két, a földtudományi és a környezetföldtani, program akkreditálásában játszott kezdeményező szerepet.
Az egyetemi képzésből földtudományi mesterdiplomával kilépők felkészültsége lehetővé teszi az elhelyezkedést tudományos kutató intézetekben, önkormányzatoknál, nemzeti szakszolgálatoknál és szakhatóságoknál, ipari intézményeknél, kutató vállalatoknál, valamint kis- és középvállalkozásoknál. A felsőfokú földtudományi mesterdiplomás terepi és laboratóriumi kutatások koordinátoraként, adatfeldolgozó és értelmező szakemberként elégíti ki a hosszú távú társadalmi igényeket. Korszerű természettudományos szemléletmódja, a földtudományok elméletének és gyakorlatának kiegyensúlyozott ismerete képessé teszi arra, hogy a tudományos életben, a különböző intézményekben, valamint az ipari erőforrás kutatásban önálló szervező és irányító feladatokat lásson el hivatásának tekintve a Föld minél alaposabb megismerését és védelmét.
A mesterképzés alapvető célja, hogy a képzésben résztvevők szilárd elméleti alapokkal, korszerű gyakorlati felkészültséggel rendelkezve jelenjenek meg oklevelükkel a munkaerő-piacon. A földtudományi kutatói mesterszintű oklevelet szerzett hallgatók alkalmasak önálló kutatói feladatok tervezésére és irányítására, valamint az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom földtudományi problémáinak elméleti és gyakorlati, önálló alkotó módon való megoldására. Képesek a geológiai, bányászati, vízügyi, környezetvédelmi hatósági feladatok vezetői szintű elvégzésére, képesek környezeti hatástanulmányok készítésére. Jól felkészült, együttműködni képes munkatársai lehetnek akadémiai és ipari kutatóintézetek munkacsoportjainak.
A földtudomány mesterszakot végzett szakemberek magas színvonalú, megbízható komplex földtudományi és a rokon szakterületeken megfelelő tudással, legalább egy idegen nyelven komoly szakmai nyelvismerettel rendelkezve alkalmasak problémák felismerésére, elméleti és gyakorlati feladatok önálló megoldására.
A mesterképzésben részt vett okleveles földtudományi kutatók képesek a litoszféra, hidroszféra, pedoszféra, atmoszféra folyamatait jellemző adatok felvételére, azok minőségi és mennyiségi elemzésére és az eredményekből következtetések levonására. Az okleveles földtudományi kutatók biztosítják a szakember-utánpótlást a magas szintű földtudományi ismereteket igénylő kutatás, műszaki fejlesztés területén, és ők jelentik az adott területen a felsőoktatás számára a PhD hallgatói, majd az oktatói utánpótlást. A korábban előzményként bemutatott szakokon, illetve szakirányon végzett hallgatók sokéves elhelyezkedési statisztikái alapján megállapítható, hogy a földtudományi mesteroklevéllel rendelkező kutatókra társadalmi igény van az alábbi területeken:
- bányászati, földtani szakigazgatás
- vízgazdálkodás, vízbázis védelem, vízügyi szakigazgatás
- fenntartható alternatív energiahasználat (geotermia, szélenergia, napenergia)
- környezetvédelmi, környezetipari szakigazgatás
- hulladékgazdálkodás
- környezetvédelmi, környezetipari vállalkozások
- talajtani, talajvédelmi szakigazgatás
- önkormányzatok, területi/regionális fejlesztési központok
- energiaszektor (fosszilis, alternatív energiák)
- mezőgazdasági/földhivatali/építésügyi nyilvántartások
- természetvédelem, nemzeti parkok (földtani természetvédelem)
- múzeumok, régészet
Tanterv >>
Kurzusok >>
Csatolmány:


